





Az emberi civilizáció kezdete óta használják az adiabatikus hűtést az élő környezet hűtésére. Egyiptomi falfestményeket találtak, amelyek már a Kr. e. 2500-as évből származnak, és amelyek azt ábrázolják, hogy vízzel töltött porózus agyagedényeket helyeztek egy légbeömlő nyílás alá, hogy némi hűtést biztosítsanak, amikor a levegő áthalad rajtuk.
Nem használhattak elektromos ventilátorokat vagy más modern technikákat, de a párologtató hűtés elemeit beépítették a lakóépületek tervezésébe és építészetébe, hogy egyfajta belső klímaszabályozást biztosítsanak. Ezen kívül a nedves rongyokat használó párologtató hűtés egy széltoronnyal (szélfogóval) kombinálva hagyományos iráni építészeti elem az épületek hűtésének biztosítására.
